Igazából szerintem az az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy nem vagyok haragtartó… szerintem.
Pedig néha nagyon jó lenne, mert ha mérges vagyok, akkor bennem van az, hogy minél előbb kiadjam magamból a dolgokat és megmondjam az illető személy képébe, hogy mit gondolok…na persze mindezt gondolkodás nélkül! Mert ugye tudjuk, hogy mi a tett halála. A legtöbbször ezzel rossz lépést követünk el, (én legalábbis), mármint a rossz és nyersen igaz véleményünk kifejtésével, de a rossz lépés is egy lépés előre, mint azt már sok okos ember megmondta. Hát akkor mért ne tenném meg a dolgot… Utána persze bennem van a félsz, hogy mi lesz ebből, de akkor is…ha abban a pillanatban jól esik, miért hagyjam, hogy megfojtson a dolog? Ráadásul, ha ki kell, hogy magyarázzam is, ha bocsánatot is kell kérnem, akkor is tapasztalatot szerzek, mert az is egy lecke volt, amiből tanulhatunk.
Hisz a legtöbb ember sajnos a saját hibájából tanul, nem máséból, pedig az lenne ésszerűbb! Ez is egy hiba… dehát emberek vagyunk, ezért jogunk van hibázni is.